Interjú Erdős István íróval és animátorral

Istvánt a gyerekkönyvei kapcsán kértem fel az interjúra, de annyi mindenről lehet beszélgetni egy íróval, animátorral, íróképző akadémia mentorával. Vidám, vicces és nyitott személyiség, aki bármilyen lelkesen is mesél Máltáról, ezek után nem költöznénk oda :)

Hogy lettél animátor?

Tanárképzőre jártam, aztán közölték velem, hogy ez nem az én pályám. Gondolkodtam külkereskedelemben, keresgéltem, végül egy rajzfilm stúdióban kezdtem el dolgozni. Kifestőként kezdtem és haladtam felfelé a ranglétrán. Próbálkoztam gyártásvezetéssel, operatőri munkákkal, saját stúdióval, eleinte úgy tűnt, ügyes vagyok benne. J Minden területen beugróként segítettem és az animációnál maradtam, speciális szoftverrel a megrajzolt, megmodellezett formákat keltem életre.  Ha muszáj a ceruzát is megfogom, de az nem lesz jó mindenkinek. Feleségem bezzeg, ő tök jól rajzol, én meg kiegészítem a technikai résszel.

Legutóbb min dolgoztál?

Kapunk megbízást Magyarországról és külföldről is. Legutóbb nagyfilmen a Ruben Brandt-on dolgoztam (ez most került be az Oscar-ra kiválasztott 25 film közé), előtte a Zoknis varjú második részén német megrendelőnek. Két nagy munka között csinálok ezt-azt. Most számítógépes játékokat animálok, és egy-egy sorozatba segítek be. 3D-s és 2D-s technológiával is dolgozunk.

Mindezekhez hogyan jött az írás?

A fiam, Jonatán 6-7 éves volt, bementem a könyvesboltba, kerestem valami jó indiános könyvet neki, de semmit nem találtam. Fejből kezdtem esténként mesélni, lettek kedvenc szereplői, majd amikor újra kellett mesélnem a történeteket, már muszáj voltam leírni őket, mert nem emlékeztem, legutóbb hogy meséltem. Főleg vázlatokat készítettem és elküldtem pár kiadónak, egy reagált rá, a Pagony, mondták, hogy pont ez kell nekik, nem volt indiános könyvük! Hat mese jelent meg az első kötetben (Aprótörpe indiánok – a szerk.), addigra az összes mese készen volt, de tudtuk, hogy következő évben lesz folytatása, akkor újabb hat mese jelent meg a kötetben (Aprótörpe indiánok – A vándor varázsló).

Aztán jött a Rajkó?

A Rajkó érdekes történet, a kiadó kért meg, hogy valami hosszabbat írjak. 12 éven felülieknek szántuk, de nem találta meg automatikusan a közönségét. Az irodalomtanárok és a könyvtáros nénik szerették meg. Egy csomó iskolában már ajánlott irodalom lett. Az Arany János irodalmi versenyen a Rajkó volt az egyik feladat a döntőben, Háy Jánossal zsürielnökösködtünk felváltva.

Lesz folytatása?

Az eleje készen van, a vázlatok is az egész történetről, de nem tudom magam rászánni, hogy megírjam. Bizonyára lusta vagyok.

Hogyan lettél KMTG mentor?

Folyamatosan figyeltem a pályázatokat és végre az egyik illett rám, szükség volt két publikált kötetre, megfelelő életkorra. Jé, ez nekem való! És valóban nagyon jó hangulatú dolog volt. 1+1 évre szólt a lehetőség, órákat is tartottam, volt egy-két mentoráltam. A cél az volt, hogy minden pályakezdőnek legyen valaki, akihez tud fordulni, aki segít, akit kérdezhet. Valamint minden évben le kell adni egy megírt kötetet.Vegyes megítélése van a KMTG-nek (Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.- a szerk.), de tényleg jó szándékkal, nagyszerű emberek hozták létre. Tök jó dolog egy 18-20 évesnek pályakezdőként belecsöppennie az irodalmi közeg közepébe. Pont most jártak Madridban egy kortárs irodalmi konferencián és pályakezdő, frisskötetes magyar szerzőket mutattak be. Nem azt látom, hogy elherdálják a pénzt.

Most dolgozol valamin, mint író és mik a jövőbeni terveid?

Igen, egy novellás köteten. Lesz egy kiadó a KMTG berkeiben és valószínűleg ott fog megjelenni. Hetente írok egy novellát, ötvenkét hét – ötvenkét novella, annyiból kijön egy kötet. Tematikailag változó, van, ami tárca-novella egy konkrét gondolat körül, és vannak mesélősebb novellák, vagy rövid krimik, szinte kisregények.Gyakran publikálok az Előretolt Helyőrség mellékletében, ott jelennek meg novelláim.A következő lépés egy ifjúsági regény, két kötet van készen, ez komolyabb téma, nagyobbaknak. Szeretnék egy verses kötetet is, rendszeresen verseket is, de nem vagyok valami termékeny.

Minek tartod magad?

Ha jó napom van, írónak; ha kevésbé, akkor animátornak és van, hogy egyiknek sem.

Éltetek Máltán, hogy kerültetek oda?

Éppen olyan munkánk volt a feleségemmel, hogy mindegy volt, hol csináljuk. Kitaláltuk, hogy szerencsét próbálunk. A fiunk osztálya megszűnt a Rogersben, pont ötödikre, így olyan helyet kerestünk, ahol a közoktatás angolul van, és megfizethető a hely magyar keresetből; kiesett Amerika, Kanada, Anglia, maradt Thaiföld és Málta. Málta közelebb van, így oda költöztünk ki, örökre terveztük.

Miért jöttetek haza?

Fáztunk! Szeptemberben mentünk ki, karácsonykor még fürödtünk a tengerben. Szilveszterkor aztán leszakadt az időjárás és február végéig 12 fok volt, kint és bent (!) is. Máltán a házakon nincs szigetelés, az ablakok fémkeretesek, süvít be a szél, a falak homokkőből vannak, átáznak és ott is süvít be a szél. Piszkosul párás! Befújja a párát a szél és nem viszi ki. Mindent nyitva kell tartani – szekrény, fiókok – kivéve az ablakot, mert akkor penészesedik a plafon. Reggelre lecsapódott a harmat a járólapra és ott csúszkáltunk kávéfőzéskor. Nem lehet fűteni, nincs vezetékes gáz, nincs fa a szigeten. A helyiek is sírnak, úgy gondolják, hogy kibírják a telet, aztán tavaszra elfelejtik a viszontagságokat. Mondjuk nem is lep meg, a tavasz gyönyörű ott.

Mióta laktok Budaörsön?

2001 óta itt élünk, feleségem ide járt gimibe, megtartottuk a házunk, amíg kint éltünk.  Sok munkát kell beleborítanunk a házunkba, régi sváb parasztház. Most éppen az emelet padlóját csinálom. Budaörs nagyon jó adottságú város , tele van lehetőségekkel, nagyon szeretjük.

Mit szerettek Budaörsben?

Szeretjük a házunkat, ahogy van, hogy nincs egy derékszög és egy vízszintes benne. Közel is van a központhoz, de nem is zajos. Imádjuk az épített környezetet és természeti környezetet is. Hetente többször is felmegyünk a Sorrento-sziklákhoz a kutyánkkal.