Interjú Gerzsenyi Judittal, a Húsznegyven megálmodójával

A Húsznegyven Budaörsi Fiatal Építészek Műhelye Egyesület egyik alapítóját kérdeztük munkájukról és céljaikról, hiszen hat év alatt már sokat letettek az asztalra Budaörs kulturális és közösségi életének felpezsdítése terén, valamint az épített környezeti nevelésben is egyedülállóak a városban.

Milyen célból és mikor alakult a Húsznegyven?

Az egyesület ötlete akkor fogant meg bennünk, amikor 2011-ben - 3 gyerekes családként - Budaörsre kölöztünk, mert Budapestről a zöldbe vágytunk, és saját kertre, jobb levegőre. De arra nem számítottunk, hogy a nyüzsgő belvárosi társasági- és kulturális élet  ennyire hiányozni fog nekünk. Mivel a munkahelyünket is Budaörsre költöztettük - saját Építészirodánk van, ami most a lakásunk alatti felújított borospincében működik a Szép utcában- nem szerettünk volna naponta visszarohangálni Budapestre semmilyen okból sem.

Hamar összebarátkoztunk olyan kisgyerekes családokkal, akiknek szintén hiányérzetük volt ezen a téren, és erőt éreztek magukban, hogy tegyenek valamit a helyi közösségért. Végül 2014-ben, 6 házaspár egymásra találásával született meg az egyesület: a 12 főből 7 építész, 2 színész, 1 közgazdász és 1 programozó ás 1 dizájner volt. És mindannyiunknak legalább egy gyereke a Kincskereső Óvodába járt! :-)

Szóval úgy döntöttünk, hogy így együtt olyan programokat fogunk szervezni, ami segíti a helyi lakosokat - felnőtteket, gyerekeket -, hogy jobban megismerjék lakóhelyüket és egymást. Ezen kívül fontos volt mindannyiunk számára az építészeti edukáció is - elkezdtünk épített környezeti nevelés foglalkozásokat tartani gyerekeknek.  Ezen felül az volt a célunk, hogy egy olyan helyi közösség épüljön az egyesület köré, akikkel közösen tudunk majd gondolkodni a minket érintő városi, városépítészeti kérdésekről.

Reméltük, hogy a városvezetés is felfigyel majd a kezdeményezésünkre, és idővel majd megkérdezi a véleményünket a város jövőjével kapcsolatban.

Hogyan kerültetek a Zichy Majorba?

Az első egyesületi programunk nagyon jól sikerült: 2014. őszén egy kőhegyi pincetúrát szerveztünk. 6 privát kézben lévő régi borospincét látogattunk végig, és mindegyikben volt valamilyen érdekes program: vagy borkóstoló, vagy előadás a budaörsi pincék múltjáról. A legutolsó helyszín a saját irodánk volt a Szép utcában: a tárgyalóként használt régi borospincében egy kis kiállítást rendeztünk be nemzetközi példákkal arról, hogy hogy lehet újrahasznosítani az elhagyott présházakat.

Erre a programra közel száz érdeklődő érkezett - alig fértünk el az irodánkban. Itt jöttünk rá arra, hogy milyen nagy igény van az efféle programokra.

Ezek után egy kedves barátunk, Somogyi Feri helyi szobrászművész, a BUM (Budaörsi Művészek Egyesülete) egyik oszlopos tagja mutatta meg nekünk a Zichy Majort, mint a BUM alkotó- és kiállító helyét. Akkoriban nagy gondban voltak, mert viszonylag kevés programjuk volt év közben - főleg a nyári táborokra koncentráltak - és szívesen láttak minket vendég-kiállítóként. Úgyhogy 2014. novemberében már ide szerveztük az első Budaörsi Építész Szüret nevű rendezvényünket.

Legnagyobb meglepetésünkre a Szüret megnyitójára Wittinghoff Tamás polgármester és Budaörs akkori főépítésze, Mártonffy István is ellátogatott, mert kíváncsiak voltak a munkánkra. Sikerült úgy fellelkesítenünk őket, hogy következő évtől hivatalosan is a Zichy Major használóivá válhattunk - a BUM Egyesülettel együtt.

Mik voltak az eddigi Építész Szüretek témái?

A téma fókusza mindig Budaörs. Ezen belül igyekszünk mindenki számára érdekes építészeti, urbanisztikai kérdésekkel foglalkozni - de nagyon fontos, hogy az építész szakma számára is izgalmas legyen a kiállításunk. Eddig hat Építész Szüretet rendeztünk, ebből 2 foglalkozott Budaörs kortárs épületeivel, 2 Budaörs jövőképével, 1 a Kőhegy jövőjével, a legutolsó - Budaörs Upgrade címmel - pedig villám-előadások formájában villantott fel izgalmas budaörsi témákat.

Az ismeretterjesztésen, épített környezeti nevelésen túl a közösségépítés az egyik fő célotok. Milyen más programokat szerveztetek?

Budaörs óriási lehetőségének látjuk a Zichy Major épületegyüttesét: központi helyzetét, patinás, nagyszabású tereit. Azon vagyunk, hogy mindenki számára ismert kulturális helyszínné váljon, ezért főként ide szervezzük eseményeinket. Elég széles a paletta: volt már itt kertmozi, színház, koncert, csomagtartó-vásár, gasztro-piac, közösségi kertészkedés, dizájn vásár, könyvbemutató, építész konferencia. Az itt működő Major kávézó is a mi kezdeményezésünkre indult el, és mára sokan zarándokolnak ide akár Budapestről is egy jó kávéért.

Ezen kívül szoktunk a helyi iskolákban épített környezeti nevelés foglalkozásokat tartani, illetve városi sétákat.

Igazi közösség alakult már ki az egyesület körül, nagyon jó érzés a visszatérő vendégekkel találkozni az eseményeinken - akik időközben a barátainkká váltak.

Mik a jövőbeni terveitek?

Több tervünk is van. Egyrészt szeretnénk a Zichy Major épületét még alkalmasabbá tenni arra, hogy minél színvonalasabb eseményeket lehessen ott tartani. Az Önkormányzat évről évre támogat minket ebben, és mi a szakmánkból adódóan  hatékonyan tudjuk menedzselni ezt.

Szeretnénk, ha még több alternatív színházi előadás, filmvetítés, kiállítás, közösségi esemény lenne itt- fontos nekünk, hogy ne a mainstream, hanem az alternatív kultúra legyen képviseltetve nálunk. Mindezt a BUM Egyesülettel egyeztetve, egymást kiegészítve szervezzük.

Mióta éltek Budaörsön?

Judit: Én Kamaraerdőn, tehát Budaörsön nőttem fel. Születésemtől 24 éves koromig éltem ott, tehát én 2011-ben visszaköltöztem ide - és hoztam magammal a férjemet és a gyerekeket. :-)

Mi a kedvenc/egy kedves emléketek?

Nem tudok egy bizonyos emléket kiemelni - inkább az aranyozza be a mindennapjainkat, hogy rengeteg szoros kapcsolatunk, kötődésünk van Budaörsön. A gyerekeink is imádnak a Major védett udvarán játszani a barátaikkal - talán ez pótolja számukra azt a szabadságot, amit a szüleink megélhettek, amikor gyerekkorukban még szabadon játszhattak a faluban. Ez nagyon jó érzés minden alkalommal, amikor ott vagyunk. Illetve az, hogy jó példát mutatunk nekik - a 15 éves nagylányomról kiderült, hogy a gimnáziumi osztályában ő az egyik fő közösségépítő. Az alma nem esett messze...