Interjú Honfi Gyöngyivel

Mindig örömmel mutatjuk be a helyi írókat, illetve a helyi érdekeltségű könyveket. Honfi Gyöngyi könyvének megjelenéséig hosszú és rögös út vezetett, viszont a végeremény megérte a küzdelmeket. Egy külön kategóriát teremtett a gyerekkönyves világban: az ismeretterjesztő mesekönyvet. Egy kiskutya életén keresztül ismerjük meg a kölyökkutyák fejlődését a születéstől kezdve; a vizslatenyésztés és a vadászkutya nevelés értelmét, és sokat tanulhatunk az egyes fejlődési fázisokról (mikor nyílik ki a szeme, mikor kezd el járni, a kutyáknak is van tejfoguk, mikortól esznek szilárd ételt, mi az az alom stb.) Tényszerű és valósághű, mégis gyerekeknek szól, számukra érthető módon íródott. Sokat  számít, hogy Gyöngyi óvodapedagógus és a kutyás világban is jártas egyszerre, így autentikus kiadvány készült.

Honnan jött az írás? Hogyan jött a késztetés egy ilyen könyv megírására?

Amikor Bonca (mi itthon Maflának hívjuk) berobbant az életünkbe, egy egészen új világ nyílt meg előttünk, és így utólag azt gondolom, hogy ha ő nem lenne olyan kutya, amilyen, talán sohasem ássuk bele magunkat ennyire. A hihetetlen energiája és az önfejűsége miatt egyre jobban megismertük a kutyák világát, és a tenyésztője, majd a vizslás közösség támogatott bennünket abban, hogy az alapvető ösztöneit ki tudja elégíteni és kordában tudja tartani.

Az hamar kiderült, hogy minden képessége megvan a munkához, mellette imádta is. Egészen átlényegült a mezőn. Így Boncával együtt mi is megismertük a vadászaton a kutya szerepét, én pedig gyakran eljátszottam azzal, hogy helyette beszéltem, tolmácsoltam, mit gondolhat. Az óvodában a gyerekek természetesen tudtak Mafláról, és folyton kérdezgették, hogy mi történt vele. Én pedig meséltem. Minden nap. Nem volt nehéz, mert szinte semmit sem tudtak a kutyákról. Történetek születtek arról, hogy miért ásta fel a kertet, hogyan ápoltuk, amikor beteg lett, mit tanult a kutyaiskolában, vagy hogyan aludt a lábtörlőn, amit azért előtte felvitt magával a kanapéra. Tudni akarták, hogy hiányzik-e a mamája, és hogy hogyan jelzi, ha mérges vagy ha játszani szeretne. És persze a kutya szemszögéből mesélve a vadász-kalandok is nagyon izgalmasak voltak amellett, hogy a vadállatok életéről és szokásairól is sok mindent megtudtak.

Aztán egyszer csak feltűnt, hogy a kollegák is bejöttek hallgatni az aznapi történetet, sőt, néhány szülő megjegyezte, hogy alig várja a mai Mafla mesét, mert a gyermekük este mindig újra meséli nekik. Talán a legkedvesebb eredményem, amikor az egyik anyuka elmondta, hogy a kutyáktól addig rettegő fia nem mászott fel a nyakába, hanem elment egy pórázon sétáló kutya MELLETT, és közben magyarázta, hogy lazán leng a kutya farka, liheg, úgyhogy nyugodt, nem kell tőle tartani. Ezek adták a lökést ahhoz, hogy talán jó lenne egy olyan történet, ami a valóságot mutatja be, és nem egy ködösített, az emberek által kreált illúzió lengi körbe benne a kutyákat.

Szóval Bonca, a főszerplő kutyus, a Ti kutyátok.

Igen. Rendkívül jó alapanyag volt a történetekhez. Ő az a fajta vizsla, akivel mindig történik valami. Persze azért itt-ott kiszíneztem a mesét, de alapvetően rólunk szól, és egyben minden kutyáról.

Négy kutyátok van, hogyan lett ennyi?

Mafla volt az első. Családi kutyát szerettünk volna, de ő nem így gondolta. :) Őutána már tudtuk, hogy mit vállalunk, így igen hosszú és megfontolt döntéssel jött másodiknak Piszke, négy év múlva. Társnak szántuk Mafla mellé, és ez be is vált. Sajnos Piszke mellső lábait műteni kellett diszpláziával, ami kizárja a tenyésztésből, és a megterhelést, így a vadászatokon való részvételt sem bírja. Ő családi kutya marad. A harmadik vizslánk most kilenc hónapos, őt már tudatosan vadásztársnak választottuk. Mafla még mindig ugyanolyan szeleburdi és energikus, mint volt, de már nem fiatal, és szerettük volna, ha még el tudná tanulni tőle a kicsi a mesterséget. A negyedik kutyánk a kakukktojás, ő egy spániel, és nálunk ragadt a családból. De színben pont passzol a vizslákhoz. ;)

Több évnyi munkád van a könyvben, kiadókeresés, szerkesztők és illusztrátorok jöttek és mentek. Mi minden történt a könyv megjelenése során?

Huh, többször feladtam, az biztos! A gyerekkönyvkiadók különbözőképpen reagáltak. Volt, akinek nem illett a mese a profiljába, volt, aki azt írta, hogy a vadászat megosztó téma, így nem meri bevállalni, volt amelyik "érdeklődését nem keltette fel", de mégis, bő fél év múlva megjelent egy ugyanerre a koncepcióra épülő saját kutyás (nem vadászos) könyvük. Ezután a kiadók már be sem kérték a kéziratot, mert "most jelent meg egy kutyás könyv, nem kell több". A magánkiadás is felmerült, de számunkra sajnos megfizethetetlennek bizonyult. Ekkor becsuktam a fiókot, de idővel arra gondoltam, hogy miért ne fordíthatnám meg a dolgot? Ha az a baj, hogy egy vadászkutyát érdekli a vadászat, és ezt nem szeretném kihagyni a történetből, ahogy javasolták a hagyományos kiadók, akkor miért ne keressem meg a vadászokat? Így jutottam el a Nimród vadászlaphoz, rajtuk keresztül az Egy a természettel 2021 szervezőihez, akik azonnal igent mondtak. Felgyorsultak az események, és az idei FeHoVa-n  bemutatásra került a Vizslaságok.

Egy könyvnél sokat számít a borító és az illusztrációk. Ki készítette a festményeket?

Baracsi Gabriella illusztrátor. Ő volt az egyetlen, aki különböző karaktereket tudott adni a kisvizsláknak, így nagyon ragaszkodtam hozzá. A stílusa is tökéletesen illeszkedik a mese hangulatához.

Most, hogy van támogató háttér egy alapítvány képében, lesz folytatás?

Igen, még két rész készül. Ezekben már jobban kidomborodik a kutya munkája, illetve az alapvető vadgazdálkodás, és az ősi magyar vadászati forma, a sólymászat is nagy szerepet kap.

Mióta éltek Budaörsön?

8 éve, talán két hetet éltünk itt Bonca nélkül. :)

Mi egy kedvenc/kedves emléked Budaörsről?

Igazából Budaörs az életünk meghatározó állomása. Itt lettünk "házasok"- mindkét értelemben -, ide született a kislányunk, itt lettünk gazdik. Talán a legkedvesebb emlékem azonban az, amikor először aludtunk itt a belvárosból való költözés után. Reggel madárcsicsergésre ébredni egyszerűen csodálatos volt.

További információ: A Vizslaságok könyv bolti forgalomban nem kapható, az info@nimrod.hu e-mail címen lehet megrendelni.
A vizslák életéről itt olvashattok többet: Honfi Gyöngyi - Vizslaságok