Interjú Szili Orsolyával, a Soja Design megálmodójával

Még a Fantazmagória könyvesbolton keresztül ismertem meg Orsit, aki az egyik budaörsi óvoda óvónője. Igazán kedves személyiség, aki a „gyerkőceinek” jobbnál jobb könyveket válogatott, majd tündéri unokahúgával is többször betért hozzánk. Mindig feldobta a napomat, ha tudtunk kicsit beszélgetni és lassan megtudtam miket csinál. Megdöbbenve láttam és ámulattal követem azóta is, hogy mi mindent készít egy 8-10 órás munkanap és rocky edzői tevékenység mellett. Virágkötészet, varrás és mindenféle kreatív megoldás! Ismerjétek meg ezt a sokoldalú ifjú hölgyet, Szili Orsit!

Vegyük végig az összes tevékenységedet 😊 Mióta vagy óvónő?

Óvónő, tánctanár illetve edző, dekoratőr, GAWD munkatárs, Soja Design blog megálmodója. Felsorolni is hosszú. 🙈

2008 óta dolgozom óvónőként a Pagonyban, ott, ahol mindig is dolgozni szerettem volna. 2009-ben diplomáztam az ELTE óvodapedagógusi szakán. Az utolsó évet levelező tagozaton végeztem már el. Persze nem volt ilyen egyszerű megtalálni az utamat. Az Illyésbe járva még belsőépítésznek készültem, matek-fizika fakultációval, ahol nehezen viseltem, hogy én vagyok a csoportban a leggyengébb láncszem. Nem szeretek megelégedni a "jó lesz ez így is"-sel, maximalista vagyok. Utolsó pillanatban művelődésszervezőnek jelentkeztem, ami persze pont másik tantárgycsoportot érintett. Szóval nem meglepő, vagyis akkor nyilván az volt számomra, mert jó tanuló voltam, de nem nyertem felvételt egyik felsőoktatási intézménybe se. Akkor indította be az Illyés a felsőfokú szakképzését, így lehetőségem volt maradni és belekóstolni a közgazdaságtanba német nyelven. Aztán egy év elteltével újra felvételiztem, céltudatosan, magabiztosan az ELTE-re óvodapedagógusnak, ahova igen magas pontszámmal be is kerültem.

Hogy hogy jött az, hogy óvónő legyek?  Sok apró kis jel és sugallat segített erre az útra. A családban rajtam kívül 3 óvónő is volt, de nyilván legfőbb példaképem Anyukám, aki immáron 36 éve teszi a csodát ebben a gyönyörű és elhivatott szakmában. Az edzőm, Kovács József, alias Ördög. És persze a tanáraim. Visszagondolva már az általános iskolában is megmondta az osztályfőnököm, hogy "belőled még pedagógus lesz" és ezt a középiskolában is megerősítette az ofőm, Koszti Gabi.

Mindig büszke voltam arra, hogy óvónő lettem, hiszen egy csodálatos és iszonyatosan komplex hivatás, melyben megtaláltam önmagam. Arról nem beszélve, hogy a pályaválasztási dilemmáim itt egy az egyben kiteljesedhetnek, hiszen jó pár szakmát foglal magába. Egyébként ajánlanám minden kisgyerekes szülőnek a kipróbálását pár napra, élesben!

Fotók: Soja Design | Facebook

Mikor kapcsolódott be az edzőség?

Igazából az edzőség volt az egyik, ami hozta az óvónői pályát és feltette az i-re a pontot. Hárman vagyunk lányok testvérek, a nagyobbik húgom, Brigi, kezdett el először a családban Akrobatikus Rock and Rollozni. Általa ismerkedtem meg én is ezzel a táncsporttal és lettem az elhivatottja. A kisebbik húgom, Zsófi már ebbe az életérzésbe nőtt fel és a hétvégéit a versenyeinken töltötte, a szüleinkkel együtt szurkolt nekünk. Természetes volt számunkra, hogy ő is ezt a sportot fogja űzni. Nagy köztünk a korkülönbség, így sokszor mentem én érte az oviba és vittem edzésre, majd vártam meg a terembe, hogy elkezdődjön az én órám. Nyilván nem bírtam egy helyben megülni, hanem beálltam segíteni, táncolni. Tulajdonképpen így kezdtem el gyerekekkel foglalkozni a rocky keretein belül, immáron 21 éve és tapasztaltam meg, hogy az ovis korosztály áll közelebb a szívemhez.

Aztán a főiskola, óvónői munka, edzősködés, edzések, hétvégi versenyek már soknak bizonyultak, bár elég jól bírom a terhelést, végül elbúcsúztam az élsporttól. De a mai napig rengeteget profitálok az életemnek ebből az időszakából. A táncból pedig megmaradt az oktatás lehetősége. Jelenleg is ovis és alsós korosztállyal foglalkozom, és igyekszem a versenysport szeretetét illetve minden csínyját-bínját átadni.

Fotók: Soja Design | Facebook

Már ezek a feladatok, munkakörök kitöltenek egy napot. De Te emellett „barkácsolsz”. Virágcsokrokat, évszakhoz illő koszorúkat és dekorációkat készítesz, valamint cuki figurákat varrsz Soja Design név alatt. Mikor kezdtél el alkotni? Hol/hogyan tanultad a virágkötészetet és a varrást?

Elég sokrétű a szakmám, azt hiszem az óvónő az, akinek mindenhez is értenie kell. Így az alkotás mindig is az életem része volt. Hol egy bábot kell megvarrni, hol egy versenyruhát megtervezni, hol pedig egy ballagási dekort elkészíteni, és ezzel most csak nagy ívekben vázolom a hétköznapokat. Szerencsére egy olyan innovatív és inspiráló közösségben dolgozhatom, ahol a minőség és az esztétikum a mindennapok része és ez a Soja Design számára is alapelv.

3 évvel ezelőtt feldobott a net egy dekoratőri képzés hirdetést, és uccu neki, belefogtam. Szereztem egy papírt arról, ami évek alatt megérett és kialakult bennem. A virágkötészet alapjait testvéremtől, Brigitől sajátítottam el, kinek ez a szakmája. Dekoratőrként pedig Gruber Andi Wedding Dekor-nál kerültem igazán testközelbe a virágokhoz, ahol rengeteg új technikát, látásmódot és alázatot tanultam meg a szakmával kapcsolatban. Szeretek hozzá eljárni, a pörgő világába belecsöppenni és csodát alkotni a csapatában. Ez most az én egyik hobbym.

A másik pedig a Soja Design, amit Anyukámmal csinálunk közösen. A covid nálunk is új utakat nyitott meg. Az első lezárást, vagy inkább bezárást a négy fal közé, nagyon nehezen éltük meg. Hosszú, megterhelő időszak volt számunkra. És amikor egy pénteki napon bejelentették, hogy jövőhéttől újra home office időszak jön, na akkor mondtam azt, hogy "Ezt megint, tuti nem!" Az oviból az utam a boltokba vezetett, felvásároltam minden olyat, amire úgy láttam, hogy az elkövetkezendő időszakban szükségünk lehet és este már úgy állítottam be szüleimhez, hogy közöltem Anyával, hogy akkor elkezdjük! :) Ő meg mondta, hogy jó, de mit!? És akkor kipakoltam a szatyrokat és ceruzát ragadtam és megterveztük az első textil nyuszikat, hisz húsvét előtt álltunk. És innentől már minden jött, hisz beléptünk egy mókuskerékbe. Én tervezek, Anya varr, a család többi tagja pedig tesztel és új vagy jobb megvalósítási ötleteken törpöl. A barátok, kollégák, ismerősök pedig inspirálnak minket, újabb és újabb dolgok kivitelezésére. Mint az oviban, itt is elsősorban az ünnepekre építünk. Csak itt jóval előrébb kell tervezni, ami nem is olyan egyszerű a munka mellett.

Fotók: Soja Design | Facebook

Elárulod hogyan lett a Soja Design márkanév?

A gimiben ragasztották rám az osztályban a fiúk a Soja becenevet, amit nagyon szerettem, hisz másnak, különlegesnek éreztem magam tőle. Az hogy J- vel írom az egy véletlen műve, Ly-vel már használatban volt az email cím, amit szerettem volna magamnak. :)  A facebook oldalunkat mielőtt létrehoztam, azért ez újabb dilemma elé állított, meg is szavaztattam a barátnőimmel, hogy j/ly legyen. De végül én döntöttem. 😅 Néha elbizonytalanodom, főleg mikor a "szója dizájnt" hallom, de akkor illedelmesen bemutatkozom! És egyébként is, ilyen különlegesen Sojásan jó, a Soja Design! 💕

Mivel szeretsz inkább dolgozni? Növényekkel vagy „élettelen” dolgokkal (textillel, fonallal, fémmel)?

Pont ebben a sorrendben egymás után. Nem szeretek leragadni egy alapanyagnál, szeretem a változatosságot. Mindig más inspirál. Mi emberek se vagyunk egyformák és ettől szép, színes a világ.  Mindenkinek más áll a szívéhez közel, más ragadja meg és ejti rabul. A mi célunk, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelőt.

Fotók: Soja Design | Facebook

Mióta éltek Budaörsön?

Egy éves koromban költöztünk Budaörsre Apukám munkája révén. Azóta itt élünk. Bár egyre többet változik a város, én még mindig szeretek itt lakni. Szeretem, hogy egy innovatív város, de ugyanakkor egy hatalmas falu. Nem lehet úgy végig menni az utcán, hogy ne találkoznék ismerőssel, és ne kapnék egy apró mosolyt az enyémért cserébe.

Mit szeretsz Budaörsben, van egy kedvenc, illetve egy kedves emléked Budaörsről?

Szeretem, hogy lehet számítani a másikra, sose vagy egyedül. Szeretem, hogy minden helyben van. Szeretem, hogy budaörsi lehetek. Miután itt nőttem fel, ide jártam oviba (Pagony és Mindszenty), suliba (1. Számú Általános Iskola), sőt még a gimis éveimet is itt töltöttem, ezért számtalan emlékem van, ami Budaörshöz kötődik. Nem tudnék egyet sem kiemelni közülük.

Én az a generáció vagyok, aki nem a négy fal között a kütyüvel a kezében töltötte a gyerekkorát, hanem a barátaival élményeket gyűjtött. Ez a pörgés a mai napig elkísér. Igyekszem aktívan  részt venni Budaörs életében, ha kell szemetet szedek, ha kell bebikázom a másik autóját, ha segíthetek adományt viszek a rászorulónak, ha úgy adódik együtt ázom a pedagógus társaimmal fáklyával a kezemben vagy a gyerekek kedvéért halloweeni boszinak öltözöm. Most például december 17-én várok mindenkit egy újabb adventi ablak kivilágításával.

D.K.